Baszás és Munka

A szerző kéri az olvasót, véleményét jelezze a lenti e-mail címen. (Köszönöm!)

Ajánlás (Elkezdés-03)

Ezt bekezdés gyűjteményt a jókat baszni és saját munkából boldogan élni akaró felnőtt embereknek, nőknek és férfiaknak, ajánlom. Arról van szó, hogy az író, vagyis én, hogyan értelmezte újra a számára fontos dolgokat, a baszást és a munkát. Ezt az íróban egyre növekvő szemérmetlenség tette lehetővé. A baszás és a munka szavak a valódi tartalmuktól elidegenedetté váltak, de ezek a bekezdések éppen arról "filozofálnak", miért szükséges az átértelmezés, és az újra megnevezés, a teljesebb élethez. Remélem, közben néhány más jelenség is helyére kerül. A boldogság egy álom. Az emberhez méltó baszás és az értelmes, teremtő munka, maga az élet. Rajtunk múlik a minőségük. Egy biztos, ha már megszülettünk, csinálni kell valamit.

Monológ (Helyzet-01)

"Nevem mindegy. Lehetnék bárki. De akárki vagyok. A környék, ahol lakom, konszolidált. Házam utcája merőleges arra az utcára, ahol születtem. Itt vagyok otthon. Korom már több mint fél évszázad. A statisztika szerint még legalább másfél tucat évet élek, mielőtt meghalok. Hogy valójában mennyit, persze most még nem tudom. Az biztos, még soha nem éreztem magam halottnak. Egészen eleven vagyok. Rejszolok, amikor nem tudok baszni. Napom fénypontja, ha egyedül lehetek. Már nem lesz rosszabb. A mélyponton túl vagyok. A nyakában hordott havasigyopáros kendő megy a túracipőjéhez. Ő maga is elmegy, ha teheti. Minél messzebbre a valóságtól. Ez nem véletlen. És nem rossz. Puszta látványa lehervaszt. Nem volt mindig így. Régen reményteljesen néztem rá. Ő is rám. Akkor még nem idegesítettük egymást. Gyerekeim különbözőek. Egyik indulatos, bizonyítani akaró, folyton kommunikáló, csoportban létező. Másik magának való, kevés beszédű, befelé forduló, egyedül ellévő. Mondhatnám nekik, hogy ez elmúlik. De nem akarok hazudni. A világ, amely körülvesz, nem az enyém. Igaz, én sem vagyok az világé. Viszonyunk mára egymás tudomásulvételén alapul. Lehetne rosszabb is. Nincs béke. De háború sincs. A valóságtól távolodunk. Családtagjaim azt hiszik, hogy vesztes vagyok. Tévednek. A veszteségeim a legnagyobb nyereményeim. Ha elvesztettem valamit, az éppen a veszteségérzet. Nem tudom egészen biztosan, mit keresek. De azt tudom, hogy létezik és soha nem voltam még ilyen közel hozzá, mint most. Azt sem tudom, mennyi időm van még. De azt tudom, hogy a múltat elengedtem és a maradék sűrűsége rajtam múlik. Visszaérkezetem oda, ahonnan elindultam, és már nem vágyok el innen. Eleget láttam a világból, hogy tudjam, hol vagyok benne. És tudjátok mit? Sosincs késő megnevezni, amiről azt hittük, hogy elveszett, vagy eddig még nem tudtuk megtalálni!"

Útmutató (Elkezdés-04)

A kínált tartalom olvasható folyamok szerint: Szövegek, Értelmezések, Valóságtöredékek, Álmok, Aktusok, Íróportré

és olvasható fejezetek szerint: (Helyzet), (Belefogás), (Kezdés), (Kibomlás), (Belátás), (Keresés), (Eltévedés), (Bolyongás), (Érkezés), (Jelenlét), (Tisztulás), (Kitekintés)

A fejezetek bekezdései számozottak. A fejezetek a folyamok aljáról törnek fel.

Köszönetnyilvánítás (Abbahagyás-02)

Ha nem születtem volna meg, ez a könyv nem lenne. Köszönöm szüleimnek. Ha angyalként folyamatos jólétében és boldogságában étem volna, ez a könyv nem lenne. Köszönöm mindenkinek, aki nem hagyta, hogy szenvedés nélkül éljek. A leírt szöveg nem a semmiből születik. Ha mások nem írtak volna össze annyi mindent, én sem találtam volna megfelelő szavakat. Köszönöm minden általam olvasott szerző hozzájárulását. Ha itt-ott más szavai, gondolatai felismerhetőek, biztosan nem a véletlen műve. Én egyébként sem hiszek a véletlenben. Ettől még a Véletlen hihet bennem.