Aktusok

Rutin (Jelenlét-19)

A férfiak érzéketlen, perverz állatok. Ő jutott erre a következtetésre, miközben a hálószoba ajtóból visszatekintve békésen nézett engem. Ő már régen nem tudott aludni. Este általában korán lefeküdt. Nehezen aludt el és éjszaka rendszerint többször is felébredt. Ő pacsirta, én bagoly vagyok, későn fekvő, sokáig alvó fajta, aki mindig később kelt fel. Többdiplomás létére nem keresett jól, pedig rendesen és sokat dolgozott a munkahelyén. Úgy általában is nagyon elégedetlen volt az életével. De igazából nem tudta magának sem megfogalmazni mi is hiányzik neki, mit is szeretne. Most is az járt a fejében, hogy azért kénytelen velem élni, egy ágyba feküdni, mert nélkülem, ha otthagyna, egyedül nem tudná magát eltartani. Azt is tudta, bár nem fogalmazta meg magának sem, hogy nem élhetne saját erejéből, úgy ahogy szeretne. És akkor még a gyerekekkel nem is számolt. Egyre jobban idegesítem. Nem érti, hogy bár a dolgok nem mennek jól, miért vagyok olyan nyugodt mostanában. Hiába hozza szóba az anyámat, aki elkényeztetett, a nem kellő szigoromat a gyerekekkel, hiányos férfiasságomat vagy éppen a lustaságomat, csak nézek rá, hallgatok, nem izgatom fel magam, mint régen, amikor azonnal felcsattantam ilyenkor. Pedig azelőtt milyen jókat veszekedtünk. És általában jó volt a kibékülés is, ami többnyire az ágyban végződött. Ő most azt gondolja magában, hülye pöcs vagyok, mert dugni, azóta is akarnék, mióta már nem beszélgetünk. Olykor még éjszaka is felébresztem, de nem hagyja magát. Tudom, olyankor mindig azt gondolja, mit képzelek, legalább egy kicsit udvarolnék. De egy ideje már nem is próbálkozom. Totálisan elege van belőlem, azt gondolja, hogy ő nem kurva, akit csak úgy meg lehet baszni. Miközben én egyet horkantva a másik oldalamra fordulok, még a nyál is kicsordul a szám sarkából, ő magában azt gondolja, hogy elég volt, kinyírom ezt a faszt. Már nem bírom, csak azt kapná, a szemét, amit megérdemel, dögöljön meg ott ahol van, fortyog magában miközben csendesen, nehogy felébresszen, becsukja az ajtót és megy elkezdeni a szokásos reggeli rutint.

Álomszerető (Jelenlét-12)

Álombéli szeretőmmel kapcsolatban nem szépítem a dolgokat. Nem az eszéről fantáziálok, amikor vele álmodom. A szája, pinája, melle és a segge kell nekem. Mindenébe, mindenemmel be akarok hatolni. El nem múló vágyam ez. Ami makacsul ismétlődik. Nem szégyellem. Nem kell erőszak, álmomban mert Ő is akar mindent, amit én. Vágyam nem a nőiség lenézése, éppen ellenkezőleg felmagasztalása. Álmom tárgya nem az örök fiatal, hanem valóságos, kortalan Nő. Valóságos nőimnek együtt kell élniük Vele, cserében én is eltűröm az ő álomférfijüket. Egyáltalán nincs ellenemre, ha akarnak hasonlítani az álomnőmre, viszonzásul én is igyekszem megtestesíteni álomférfijüket.

Ágy (Jelenlét-10)

Pinaszőre is vörös, hogy egyáltalán van, a mai borotvált világban, ritkaság. Amikor bemegyek a hálószobába, éppen arra gondolok, hogy szeretem a dús vörös szőrét. Ő már ott fekszik az ágyban. Érzem, hogy nem alszik. Olyan, mint egy csendélet. A csendéleteket régebben nem szerettem, mert túl direkten piaci műfajnak találtam. A mesterember festő azért fest csendéletet, mert azt jól el lehet adni. A tehetősebb emberek, akik már költhetnek ilyesmire, évszázadok óta csendéletet tesznek lakhelyeik falára. Ötvenfelé közeledve kezdtem értékelni a csendéleteket. Mint mindenből, ebből is van csapnivaló és zseniális. Felfedeztem a virágcsokrok, a gyümölcskosarak, vagy akár az asztalra kitett húsokban rejlő szépséget, és mindazt, amit a festő tudatosan, vagy öntudatlanul belelátott ezekbe a dolgokba. Most is, mint szinte mindig, nekem háttal fekszik. Amikor bebújok a takaróm alá, külön takarónk van, ő már több órája ott van a sajátja alatt. Amikor a hajnali órán én is ágyba kerülök, felé fordulva sorra veszem testének részleteit, ahogyan az egyes virágokat és rajtuk a katicabogarat, csendéletek bokrétáiban. Közelségének érzete megnyugtat. Telihold van, félhomály, ami látni enged, de jótékonyan elfedi a részleteket. Magvas igazság, hogy a nagy dolgokat nem szabad túl közelről szemlélni, a kicsiket meg tudni kell elég távolról nézni, hogy megfelelően láthassunk. Most nem látszanak a hajában a már felbukkanó ősz hajszálak, sem a ráncai. Arcát felpuhította az idő és a rengeteg kezeletlen indulat. Ő csak lobbanó reakciókban tud létezni, állandó mozgásban. Nem képes ellazulásra. Szereti az izzadtságot, csak akkor érzi igazán, hogy él, ha ellenállásra találva, erőt feszíthet. Ő maga a megtestesült ellenhatás. Mindig legyőzni akar, túljutni, meghódítani, megcsinálni, elérni. A saját magával folytatott szakadatlan küzdelméhez csak eszköz a külvilág. Haja hosszú, valódi bíbor. Dacosan azonosul vörösségével. Nyaka erős, keményen inas. Most is feszül. Vállai harapni valóan húsosak. Mellei éppen markokba valóak. Dereka párnái gyúrásra várnak. Feneke görcsösen feszes. Erős lábai szorítani akarnak. De, ha behunyom a szemem, látom a vézna, sápatag kislányt is, aki egykor volt. Rózsaszín bőre és szeplői csak mennyisében változtak az elmúlt évtizedek alatt. Soha nem tudott mit kezdeni a nőiességgel, nem tanulta meg, hogyan kell. Pedig sokkal nőbb, mint magáról gondolja. Szenvedélyét, ami nem azonos folytonos erőlködésével, elfojtja, csak kivételes pillanatokban tud felszínre törni. Megveti magában ezt az ösztönlényt, pedig valójában az rángatja, sarkallja. Most mereven, visszafojtott lélegzéssel fekszik. Teste láthatóan baszni akar, de ő maga nem érti miért. Talán tőlem várja, hogy átszakítsam benne a gátat, amit maga emelt. Ezt az áttörést nevezi udvarlásnak. Legalább udvarolhatnál, fakad ki néha! Nézem és arra gondolok, jó lehetne vele, ha nem akarna folyton valamit teljesíteni, ha nem a hiányzót keresné, hanem a meglévőt tudná szeretni. Ha nem a hegyre vágyna, hanem a völgyben tudna megnyugodni. Nézem a sziluettjét. Én csendéletben szeretnék élni és nem csataképekben. Nem akarok már legyőzni semmit és senkit. Magamat már megreguláztam. Ahogy itt fekszünk, akár baszhatánk is. Csak úgy, mert jólesik, izzadtság és megváltás igény, bármilyen egyéb elvárás nélkül. Semmi akadálya nincsen. Csak az ő fejében van gát. Ez így túl kézenfekvő, ez így nem az elképzelten ideális. Bennem még mindig megvan a vágy, hogy bele, és ne másba hatoljak. Látok benne valamit, ami belőlem hiányzik és ami belőle még nem érvényesült. Vajon ő sejti-e már, hogy amivel küzd, csak az ő agyában létezik? Már látom, ma sem kezdeményezek. Bár igyekszem, az elutasítást én sem tudom még megfelelően kezelni. Tudomásul veszem, hogy megint elmúlt egy nap. Megint kihasználatlanul hagyunk egy jó baszás lehetőségét. Érezni vélem vágya szagát, miközben végül is nyugodtan alszom el. És jól alszok, ahogy szoktam mostanában.

Nekiesés (Érkezés-05)

Tél volt, január vége. Az erdő, ahová tartottunk, nincs messze. Mindent friss hó borított, még a vékony ágakat is, és ragyogó élesen sütött a délutáni nap. Az úton a keréknyomok jégfelületén csillogott az egyre vörösebben, a velünk szemben lemenő nap fénye. Gyakorlott lépésekkel haladt előttem. Rendszerint nehezen tudom tartani a tempóját. A fenekét néztem. Lépései csikorgását hallgattam a puha csendben. A termo nadrág feszült rajta és susogott a combjai között. Nem tudtam máshová nézni. Vonzott a segge. A hideg ellenére ágyékom felforrósodott. Halaszthatatlanul megkívántam. Felgyorsítottam a lépteimet, hogy utolérjem. Nem fordult meg, csak akkor nézett hátra, amikor belecsókoltam a sál és a sapka között a nyakába. Nem tiltakozott, kislányos csiklandóssággal húzta fel a vállát. Megcsókoltam. Így, egymás mögött toporogva, tértünk le a kitaposott útról. Az érintetlen, mély hóban a legközelebbi fa felé tartottunk. Közben megpróbáltam benyúlni a nadrágjába, hogy megfogjam a csupasz seggét. Nem egyszerű művelet. A réteges téli ruházat ellenáll. De azért, rövid kínlódás után hozzájutok meztelen fenekéhez. Úgy markolom meg, hogy ujjam hegyével éreztem hátrafutó szőrzetét. Szeretem az altesti szőrt, buja göndörsége felajz. Hogy ellen tartson a nyomuló csókomnak és toló markolásomnak, egy fatörzsnek támaszkodott. Amint stabil helyzetbe kerültünk kezdem lerángatni róla a nadrágot. Hogy könnyebben menjen, mögé térdeltem a hóba. Rövid, de heves cipzárral, gombokkal, szíjjal folytatott harc után feltárult kerek, fehér feneke. Mentőautószerűen világos a bőre. Igazi terepszín a hóban. Néhány másodpercig gyönyörködtem a seggében, azután beleharaptam. Felszisszent, de tűrte. Aztán részletekre kiterjedően csókolgatni kezdtem. Ő, amennyire bírt, kényelmesen megtámaszkodott, így át tudta magát adni a hírtelen jött élménynek. Kicsit felemelkedtem a térdelésből, hogy meg tudjak szabadulni a saját nadrágomtól is. Ebben a tevékenységben legjobban, lüktetve ágaskodó faszom zavart. Kicsit jobban széttette a lábát és még előrébb hajolt. Feltárult forró pinája. Amint kibogoztam a ruháimból, farkam azonnal belevetette magát. Tövig mártózott a tátongó vaginába. Szinte magamon kívül voltam. Ahogy ki-be jártam benne, a hideg csendben hallani lehetett, amint a zacskóm a lábtövéhez csapódik. Mindenféle testnedvek bugyognak elő. A belőlük kevert szószban szörfözve siklott ki-be a pöcsöm. Még a makkom széle is csak néha súrlódott szeméremajkaihoz. Ez az akadálytalanság jelentősen meghosszabbította a játékot. Közben alulról a ruhái alá hatolva, kezemmel a mellét kerestem. Megtaláltam és megmarkoltam. Élveztem az ütemes táncot, amit jártunk. Bimbója helyben járó ritmusgörbét rajzolt a tenyeremen. Soha nem tartott még ilyen sokáig vele. a baszás Közben néha még a csupasz fenekem hidegérzete is el-eljutott a tudatomig. Sőt a hüvelyt elhagyó makkom is érezte a telet. Elképzelhető, hogy éppen ez a hűtés hosszabbította emlékezetessé ezt az együttlétet. Ő is feltűnően élvezte a dolgot. Kedvére való volt, mint egy váratlan, de áhított meglepetés. Némán ficánkol. Nem tett megjegyzéseket, ami bevett szokása volt szeretkezés közben. Akkor sem, amikor a hímtagom, egy-egy csapással seggrózsáját is megtalálja, amit ritkán engedett. Amikor beleélvezek, már Ő is készen volt. Egyikünkben sem marad várakozás, amikor az addigra még zaftosabb közegben, a lankadó indulat ellenére még sokáig kitartó lüktetésünk lassan csillapodva elült. A hideg ellenére, letolt nadrággal egymásban maradunk még egy ideig. Néztük a napot, amiből addigra már csak egy vékony héjatlan dinnyeszelet maradt a horizonton. Bármilyen varázslatosnak találjuk, nem vártuk meg teljes elfogyását, hamar győztek a kérlelhetetlen mínuszok. Fázni kezdett a fenekünk, fel kellett öltöznünk. Mielőtt felsegítettem a nadrágját, egy nagy puszit nyomtam hűvös tomporára. Vadító szaga volt. Mire ruházatunkat rendbe szedtük, lemegy a nap. Nyújtózásul, magunk közé véve, átöleltük a fát. Meg akartuk jegyezni maguknak. A tiszta hótakaró miatt nem lett teljesen sötét, a tájékozódást semmi sem zavarta, hát továbbmentünk. Egy darabig kéz a kézben, ami nem volt szokásunk. Mire befejeztük tervezett erdei sétánkat, az eget már az ezüst Hold uralta. A spontán baszás a legjobb.

Visszatérés (Bolyongás-18)

Láthatóan Ő sem képes a helyén kezelni saját szexualitását. Ez már középiskolás korunkban is érzékelhető volt. Intellektuálisan, inkább férfi módra viselkedett. Amit akkor én jónéven vettem. Racionalitással igyekezett elfedni csapongó érzelmeit. Nem találta más módját indulatai kezelésének. Ettől akkor sokat szenvedtem. Erre rakódott rá a bennem is munkáló félelem, az érzelmi kiszolgáltatottságról. Érzékiségét többnyire önmaga fogyatékosságának vélte. Szexuális vágyaiban gyakran ütközött az esze és az ágyéka. Mindig az előzőt részesítette előnyben. Ösztönei alkalmi győzelmét vereségnek élte meg. Bizonytalansága minimálisra csökkentette kockázatvállalás hajlamát. Én is így voltam ezzel sokáig. Így lett neki, a szerelmemnek, egy kutya a legjobb barátja. Amikor, sok-sok év után meghívott magához, éppen egy erős testi fájdalommal járó betegségen voltam túl. Az empátia mindig erőssége volt. Akkor is belülről fakadó együttérzése lendítette túl a jól begyakorolt elutasító tartózkodásán. Korábban került minden komplikációt. Pedig láttam rajta, hogy nagyon hiányzik neki az érzéki érintés, amit alkalmi találkozásink idején gondosan került. Nehezen alakult újra testi kontaktusunk. Csak az elutasítást követő tekintetváltásaink jelezték vívódását. Én nem tudtam átlendíteni hezitálásán. Belső démonaim engem is gátoltak. Az öntudatlan, inkább nőies igény, hogy a másik magától nyújtsa, amit én szeretnék, dominált bennem. Jól összeakadtunk. Racionális nő és érző férfi. Teázás után végül is, szorosan egymás mellett ülve kötöttünk ki a szoba közepén álló rekamién. Mindkettőnk számára váratlanul. Ez a végkifejlet már régen szerepelt vágyaim között, de most, hogy bekövetkezett, mégis meglepett. Azért nem annyira, hogy ne csókoltam volna meg. Hevesen visszacsókolt. Korunkat meghazudtoló kamaszosan vad ölelkezés következett. Hamar fekve kerültünk. Egymásba gabalyodva kerestük egymáson a szabad bőrfelületeket. Régen sok évet töltöttünk együtt, de ilyen gátlástalan kéjes nyöszörgést, mint akkor, addig soha nem hallottam tőle. Érzékei felszabadulását kísérő sikkantásai erősítették bennem a meggyőződést, hogy sohasem késő megtalálni az élvezetet. Aztán elcsendesedtünk. Sajátos birkózásunk után sokáig feküdtünk még egymás mellett szótlanul. Csak később, már a hálószobában basztunk. Frissen lezuhanyozva meglepő természetességgel. Annyi év után újra. A részletek nem maradtak meg bennem. Csak az érzés, hogy jó volt. De az igazi élmény a hírtelen egymásnak esés maradt. Lehet, hogy az ágyban már helyreálltak, láthatatlan és jól begyakorolt kényszereink? Talán éppen ugyanazok, amelyek régen elválasztottak minket. Bebizonyosodott, hogy uralhatatlan érzelmeim olyan önálló tényezők, melyekkel meg kell tanulnom élni, ha meg akarom érteni magamat, magunkat, a világot. Talán ő is ezt érezte akkor.

Csúcson (Bolyongás-16)

Bár egyáltalán nem vonzódom az extrém dolgokhoz, hazám legmagasabb pontján járva, ami világ mércével mérve alacsony, gyakran eszembe jutott, hogy a valamikori tévé adótoronyban kialakított szállodában, ahol a szobák magasabban vannak, mint a legmagasabb természetes pont, jó lenne egyszer ott baszni. Természetesen adódott, hogy Őt vigyem fel a toronyba. Egyszerű nő volt, egyáltalán nem kereste Ő sem az extra dolgokat. Szerényen élt, de sikerült rávennem erre a kalandra. Akkoriban valószínűleg mindent megtett volna nekem. Nem volt szezon, a szálloda teljesen üres volt. Mi voltunk az egyedüli vendégek. A legmagasabban lévő szobát vettük ki. Három oldalra nyílott háborítatlan kilátás. Elhúzott függönyök mellett, az ágyban felülve, messzire el lehetett látni. Reggel hosszan néztünk a távolba némán, egymáshoz érve az ágytámlának támaszkodva. Akkor gondoltunk először arra, hogy a kapcsolatunk véges. Előző este, talán a hely szellemének is köszönhetően, mi is valamiféle saját csúcsra jutottunk. Mindketten nagyon igyekeztünk, közös tapasztalatinkat is használva, kielégíteni egymást. Az igyekezet helyenként már görcsösségbe is fordult, de ez nem csökkentette az élményt, inkább valamiféle saját határainkon átbillenést jelentett. Extázisban lovagolt rajtam, én pedig fékeztem magam, hogy minél tovább tartson az élvezés. Végül is minden értelemben együtt voltunk a csúcson. Nem akartuk abbahagyni, de nem sokáig bírtuk. Mindenképpen rövidebb ideig, mint szerettük volna. Belealudtunk az igyekezetbe. Reggel már nem szeretkeztünk, csak sokáig feküdtünk egymáshoz bújva. Körös-körül kék volt az ég. Már majdnem dél volt, amikor felkeltünk az ágyból.

Szinkronban (Bolyongás-07)

Van olyan, amikor egy nő és egy férfi ugyanazt akarja. Nem gyakori jelenség, de előfordul. Az Internet lehetőséget teremt a személytelen, de azért a társaság élményét is adó, szabályozott együttlétre. Ami minden hibája ellenére jobb, mint a magány. Ő egy nagyon egyszerű nő volt, hiányzott belőle a képmutatás. Érezhetően vágyott egy ellenkező nemű másik emberre. Bár korábbi kapcsolataiban megégette magát, egyedül nem érezte magát egésznek. Virtuális együttléteink, kitérő és kétség nélkül, egyenesen vezettek el a személyes találkozásig. Amikor ez mindkettőnkben, szinte egyszerre meg is fogalmazódott, felkerekedtem és elindultam hozzá. Több száz kilométerre, határon át vezetett az út. Amikor megérkeztem már sötét volt. Becsöngettem hozzá, úgy fogadott, mintha csak felugrottam volna hozzá. Bár addig csak rossz minőségű fényképen láttuk egymást, azonnal éreztük a másikat. Étellel várt, egyszerűvel, de finommal. A konyhában megvacsoráztunk, közben szemérmetlenül, zavar nélkül bámultuk egymást. Aztán bementünk a szobába. Egy kis lakásban lakott, csak egy szoba volt. Ittunk néhány pohár bort és folytattuk az Interneten abbahagyott beszélgetésünket. Volt mondanivalónk. Későn ékeztem, hamar éjfél lett. Emlékeztetett rá, hogy Ő nem bagoly, mint én. A nappali egyben hálószobaként is szolgált. Megágyazott. Levetkőztünk és minden kapkodás nélkül bújtunk ágyba, mintha nem először tennénk. Forró volt és odaadó. Legalább annyira vágyott már a testi együttlétünkre, mint én. Egyszerre aludtunk el.

Besokallás (Eltévedés-19)

Van olyan, hogy nincs tovább. Először csak a szövegétől sokalltam be. Azután ez átterjedt a hangjára is. Később a fancsali arckifejezéseiből lett elegem, ami hamarosan kiterjedt a látványára is. A szagát és érintését még egész jól viseltem. De már szinte minden megnyilvánulása lankasztotta mégoly kielégületlen vágyamat is. Eleinte egy pohár konyak segített, később már nem volt annyi konyak, amennyi legyűrhette a gátló tényezőket. Lassan, igencsak eleven szexuális igényem kielégítésére minden szempontból olcsóbbnak tűnt egy prostituált, mint egy állandó nő, egy feleség. Bár soha nem fizettem szexért. Ami marad, a sötétben végzett, néma önkielégítés. Vagy a semmi szex. Mint nemkívánatos végállomás. Akkoriban már hosszú ideje nem basztunk. Amit nemi aktusként csináltunk, az is csak az én eszközös önkielégítésem volt. Olyan önkielégítés, amikor, a kezem helyett az pináját használtam, élő gumibabaként. Ha véletlenül elkezdte élvezni, gyorsan erőt vett magán. Baszni úgy szeretett volna, mint ahogy országomban az átlagszavazó boldogulni, anélkül hogy maga tenne bármit. Azt kívánta, hogy akit egyszer választott, mindegy, hogy miniszterelnök vagy férj, köteles gondoskodásból, szerelemből találja ki, hogyan jó neki és úgy csinálja a dolgát. Az Ő aktív részvétele és visszajelzései nélkül tegye Őt boldoggá. A saját hozzájárulását a dologhoz abban vélte letudni, hogy hagyta magát megbaszni és négyévente elment szavazni. Egyre világosabbá vált, hogy ez nem közös létezési mód, hanem zsákutca. És ha világos, hogy rossz az irány, akkor nem szabad elmenni a végig, hanem vissza kell fordulni. Irányváltozás kell, ha valahová el akarunk jutni.

Fékeveszettség (Eltévedés-16)

Számolatlanul teltek az évek. A munka töltötte ki az életemet. Ő sokkal fiatalabb volt nálam. Azt hiszem, ez volt az egyik oka, hogy sokáig nem merült fel bennem, hogy megbaszhatnám. Ha belegondolok, nem is kezeltem nőként. Megbízható és szorgalmas munkatárs volt. Már jó ideje dolgoztunk együtt. Akkor éppen egy vendégházban voltunk. Egy vendégszobában kialakított irodában, ahol egy ágy is volt. Egy munkán dolgoztunk. A határidő szorított. De a szöveg szokatlanul problémamentesen és gyorsan elkészült. Az épület, elcsendesedett. Késő délután volt. A helyi kollégák már hazamentek. Többek között azért szeretik a multik a külföldi munkaerőt, mert az nem siet haza, nincs vele a család. Az épületben, rajtunk kívül nem maradt senki. A vártnál hamarabb befejezett munka váratlan időtlenséget szült. Eszembe jutott, hogy a táskámban van egy üveg úti konyak. A különféle idegen, de ki nem hagyható konyhák okozta gyomorbántalmakra tartogattam, olyan időkben, amikor nem kellett kocsit vezetnem. Most is ilyen idő volt. Elővettem a konyakot és félig töltöttem az asztalon lévő vizespoharakat. Az egyiket neki adtam, koccintottunk és kiittuk fenékig. Remek konyak volt. Nagyon jól esett. A konyak koncentrált bor, ezért a mint a bort is szeretem. Letettük poharainkat és némán lerogytunk egymás mellé az ágyra. A hamarabb befejezett munka leeresztett minket. Egymásra néztünk, amit a koccintásnál még nem tettünk meg. Abban a pillanatban mintegy varázsütésre megvilágosodtam, ez a nő akar engem. Vágya minden bizonnyal nem most keletkezett, de nekem eddig nem tűnt fel. Pedig utólag belegondolva voltak jelek. Én nem vagyok egy szenzitív alkat. Ma már tudom, érzelemvakságban szenvedek. Ami minden bizonnyal rengeteg élménytől fosztott meg életemben. Hirtelen, minden átmenet nélkül estünk egymásnak. Mélyen dekoltált blúzban volt. Eszeveszetten vetettem magam a mellei közé. Fantasztikus érzés volt beszagolni az illatos völgyébe. Illata korábban is feltűnt néha. Letéptem róla a ruhát. Előbb a blúzt távolítottam el, majd a leheletvékony kombinét, amit topnak mondott. Ő sem tétlenkedett, előbb a zakót, majd az inget és a trikót hámozta le rólam. Olyan volt az egész, mint egy csata. Alig bírtuk kerülgetni egymás vetkőztető kezét. A nyakkendő nem került le rólam. Csak mikor később összeszedtem a szanaszét dobált ruhadarabjaimat tudatosult bennem, hogy rajtam maradt. Jól nézhettem ki gatyában és nyakkendőben. Sem a gatya, sem a trikó, amit mindig hordok ing alatt, nem volt igazán szexi darab, de nem is készültem hancúrozásra. A mellei és köztem lévő utolsó akadályt, a melltartót a fogaimmal téptem le. Ő sem volt tétlen, addigra már a faszomat markolta heves indulattal, miközben én a melleit faltam. Szoptam a nagy kerek bimbókat. Szoknyáját egy mozdulattal, kigombolás nélkül rántottam le. Ekkor valahogy fejtől lábig kerültünk az ágyon. Hatvankilences pózban szabadítottuk meg egymás lábát a harisnyától, zoknitól. Később idéződött fel bennem, hogy a cipőinket még az első egymásnak feszüléskor rúgtuk le magunkról szinte ösztönösen. Bekaptam a nagylábujját. Úgy megfeszült a teste, mintha a seggébe hatoltam volna. Ő is szájába vette az én lábujjaimat. Ahogy felfelé haladva csókoltam a combját vettem csak észre, hogy a bugyi még rajta van. Teljesen nedves volt. Gyorsan lerántottam róla a cseppnyi ruhadarabot. Közben küzdelmet folytattam vele, hogy ne kapja be a faszomat. Szinte birkóztunk. Ha hagytam volna, hogy szájába vegye, biztosan nem tudtam volna elkerülni az ejakulációt, amit még nem akartam. Még marasztalni akartam az időt. Lefogtam a kezeit és a következő pillanatban már egymás mellett feküdtünk. Pillanatnyi nyugalomban ölelkezünk és mohón csókolóztunk. Közben átfogta a vállamat és úgy szorított magához. Felszabadult kezemmel megmarkoltam a pináját. Először csak a mutatóujjam siklott bele a tocsogó vaginába, majd a hüvelykujjam kivételével az összes többi. Vaginája forró volt, majd felrobbant. Szorítása engedett, kezét lassan maga mellé engedte. Most már sokkal gyengédebben markolta meg a faszomat. Közben a fülemet rágta. Ujjaim tobzódtak nedves barlangjában. Elernyedt és halkan nyögni kezdett. Elengedte a farkamat. Én még mindig nem voltam kész a behatolásra. Nem akartam a dolog végét. Elkezdtem lefelé csúszni rajta. A mellei között végighaladva a hasát kezdtem harapdálni. Majd eljutottam dús szőrzetéig. Nem szeretem a kopasz pinát. Szétvetette a karjait és hanyatt feküdt. A göndör szőrök harapdálása után bedugtam nyelvem a vaginájába. Érdekes módon most nem fullasztottak a torkomig jutó szőrszálak. Addig szívtam, nyaltam, amíg teljesen el nem alélt. Nem tudtam betelni a szagával. Szeméremdombja bozontján keresztül néztem fel az arcára. Önkívülete további buzgóságra ösztökélt. Újra bedugtam a nyelvem a hüvelyébe. Nem csak az illata, az íze is felejthetetlen volt. Soha olyat nem éreztem életemben. Amikor beleharaptam a szeméremajkába, felszisszent, de nem tiltakozott, csak beleremegett. A harapdálás annyira lekötött, hogy ágyékom megnyugodott. Hímtagom már nem lüktetett, csak mereven várakozott. Elkezdtem visszamászni rá. Átölelt. Megcsókoltam és végre bedugtam a faszom a pinájába. Nagyon könnyen ment. Tövig hatoltam egy mozdulattal, és ott is maradtam. Pár pillanatig a legmélyebb pozícióban szorítottam magam alá, mozdulatlanul. Még lett volna beljebb, de nekem már nem volt mit. Beleharapott a felső ajkamba. A vagináján keresztül éreztem a szapora szívverését. Aztán óvatosan elkezdtem ki-bemozogni benne. Ütemes szorításokkal válaszolt. Majd elernyedt egy kicsit, akkor szinte siklottam. Mikor csak a makkom volt benne, felemelkedett megakadályozta, hogy eltávozzak belőle. Aztán ellazulva hagyott újra becsúszni. Nem tudom meddig tartott ez a különös tánc, amit szinte lélegzetvisszafojtva műveltünk. Nekem végtelennek tűnt. És felejthetetlenné lett. Aztán éreztem, hogy vége, nincs tovább. Kilövelléseimet az Ő gyorsuló erős szorításai kísérték, egy-egy pillanatra visszatartva az áradást. Mindketten nyögdécseltünk. Rácsorogott a nyálam és szája szegletéhez érve éreztem, hogy az övé is folyik. Aztán teljes csend lett. Úsztunk a nyálban, izzadtságban és egyéb váladékainkban. A szobában nem volt hűvös. De szinte egyszerre megborzongtunk, kibányásztuk magunk alól a takarót és betakarództunk. Még sokáig feküdtünk egymáshoz bújva. Fantasztikus élmény volt. És közben egyetlen szó sem hangzott el. Később még sokszor dolgoztunk együtt, de a történet soha többet nem ismétlődött meg. És később nem is beszéltünk róla.

Zsigerfüggés (Eltévedés-09)

Ő csak akkor lazult el, amikor elaludt. Ha akkor simogattam, a markomban megkeményedett a mellbimbója. Nem ébredt fel, akkor sem, amikor a gyűrűsujjam belesiklott a seggébe, ami kinyílva úgy beszippantotta két ujjpercig, mint az örvény. Sőt ujjamat öntudatlan élvezettel nyalta meg, mikor a szájába dugtam. Közben tenyerembe csurrant a nyála. Ha véletlenül felébredt, menten gondolkodni kezdett és eltolta a kezem. Sértettségének igyekezett megfelelő kifejezését adni. Közben furcsa hangokat adott. Majd visszaaludt. Táguló segglyukát és kifeslő szeméremajkait simogattam. A szája nyitva maradt, éppen nem felesleges beszédre használta. Apró szopó mozdulatokat tett. Közben a pinája tűzforróvá vált a vágytól. Ha felriadt, felháborodott. Csak nem képzeled, hogy akkor dugsz meg, amikor csak akarsz, mondta, minden verbális túlzás és bódító extrémitás nélkül. Ha józan, semmi sem elég jó neki, gondoltam én. Valami más kellene. Mindenki és minden hibás. Jobbat érdemelne. Neki extrém járna. Hallatszott ki méltatlankodásából. Amikor ivott, ellazult, és gátlástalan, elemien vad baszási ingere támadt. Olyankor elfeledkezett, arról hogy mézet vár el a madzagra. De ha már túl sok volt benne az alkohol, hülye és aszexuális lett. Akkor, ha elég erőszakos volt partnere, lehetett eszközként, önkielégítésre használni. Olyankor csak jelen volt, de nem vesz részt, csak történnek vele a dolgok. Milyen jó lehetne neki, ha szabadulni tudna megmagyarázhatatlan félelmeitől, fékeitől és túlméretezett, görcsösen irracionális várakozásaitól.

Sátor (Keresés-07)

Abban az időben a fiatalok azért basztak nyáron leggyakrabban sátorban, mert nem volt más zárt helyük rá. A lakások szűkösek voltak és a szülők nem vették jó néven, ha a gyerekeik otthon próbáltak szeretkezni. A sátor egy lehatárolt intim tér, olyan, mint egy lakás. Bár kézenfekvőnek tűnt, nem én sem voltam képes szabad ég alatt szeretkezni, a sátor zártságára nekem is szükségem volt. Csak később, már érett fejjel adatott meg a szorongásmentes, nyílttéri szex élménye. Ő, diákként, a nyári szünetben, egy tóparti szállodában dolgozott. Akkoriban, aki akart, könnyen talált magának munkát. Meglátogattam és a szállodához közeli kempingben vertem fel sátram. A kapható legegyszerűbb, szűk és kényelmetlen tákolmány volt. Abba tértünk meg este együtt, hosszú vízparti séta után. Hogy miért, azt addigra már mindketten tudtuk. Már néhány hete találkozgattunk rendszeresen, de csókolódzáson kívül más nem történt közöttünk. Minden találkozás inkább intenzív és hosszú beszélgetés volt, mint udvarlás. Most azonban amikor bemásztunk a szűk bejáraton, az esti hűvös ellenére forró sátortérbe, mindketten zavartan gondoltunk a közeli aktusra. De nem beszéltünk róla. Nem emlékszem miről beszélgettünk. Ő láthatóan nem sok szexuális tapasztalattal rendelkezett. Valamiért, olyan érzésem volt, hogy az sem volt kellemes. De a szexuális vágy láthatóan feszítette, ám inkább tudati volt, mint testi. Olyan lány volt, aki fejből akart szeretkezni. Akkor még nem járta az a mondás, hogy minden fejben dől el, de nála ez úgy volt. Még inkább nagylány volt, mint nő. Nagyon látszott rajta, hogy oda akarja adni magát nekem. Ebben nagyon elszántnak tűnt. Én már jó ideje nem voltam nővel, nagyon hiányzott a testiség. Érzékeim felajzása nem kívánt különösebb erőfeszítést. Már tudtam, hogy a nő kémiája a testi együttlétben fontosabb számomra, mint a látványa, vagy éppen az intellektusa. Az Ő furcsa sterilségét ellensúlyozta odaadó igyekezete és az én éhségem. Türelmetlenségünkben rutintalanul, ruhástul másztunk be a parányi sátorba. Így a kölcsönös vetkőzés körülményesen ment. Egymás meztelenítése ingerlő játék egy gyakorlott párnak, de kínos huzavona az első alkalom esetlegességében. Kiváltképpen, ha izzasztó hőségben történik négykézláb, egy kutyaólnyi térben. Nem is sikerült tökéletesen. Reggel tapasztaltuk, hogy a ruha félig-meddig rajtunk maradt. Hamar elfoglaltam göndör szőrrel dúsan befutott vörös punciját. Nem nagyon lelkesedett, amikor az ujjamat beledugtam. Engedelmesen, de görcsösen tűrte. Ez még belefért várakozásába, ha nem is élvezte igazán. Közben kicsi, de formás és ingerlően keményedő melleit is elkezdtem csókolgatni. Ezt is szégyenlősen fogadta. A magukat kis mellűeknek tartó nők gyakran érzékenyek a mellükre, mert azt hiszik, hogy a férfiak elégedetlenek méretével. Ez többnyire tévedés, esetemben is, de arra elég, hogy akadályozza ellazulásukat. Pedig elengedettség nélkül nem lehetséges felhőtlen élvezés. Bármit gondolt is, nekem tetszettek a cicijei, rajtuk sok szeplővel. És szívesen markolásztam fiús keménységű fenekét is, amit szintén meglepetéssel nyugtázott. Bele is haraptam volna a seggébe, de a szűkösségben nem fértem hozzá, még a szeméremdombjára hevenyészett csókhoz is valódi artistamutatvány kellett. Minden mozdulatomat görcsösen követte és próbálta kontrolálni magát. Nem csoda, hogy nem tudott belefeledkezni a szeretkezésbe. Nem tudta hogyan kell. A fizikai és lelki körülmények nem tették könnyűvé, a részemről időközben már nagyon aktuálissá vált behatolást. Amellett, hogy szűziesen szűk volt, zabolázott ösztönei, és a helyszűke is összeszorították a combjait. A száraz és szoros közegben nem lett maratoni a nász. De sperma bőven jutott. Látszatra közömbösen fogadta a combján lecsurgó patakot és elpilledésemet érezve meg is nyugodott. Végre megtörtént. Talán még olyan érzése is volt, hogy élvezte. Túl volt a kitűzött célon, az azt követő csókokba már bele-bele tudott feledkezni. Bennem maradt némi hiányérzet, mert látva felfokozott várakozását, többet szerettem volna nyújtani neki. Később, belegondolva, nem hiszem, hogy ez lehetséges lett volna. Bár az lehet, hogy ez csak utólagos önfelmentés. Csókolódzás közben aludtunk el úgy ahogy voltunk, egymásba gabalyodva. A kényelmetlenségek ellenére reggel elégedetten ébredt. Én sem voltam már kielégítetlen.

Igazi nő (Belátás-13)

A városban, amit nyári gyakorlaton ismertem meg, a tél méteres havat jelentett. Akkor is vastagon fedett mindent a fehér takaró. Az utazás egyetemem városából, hozzá egy éjszakányit tartott. Mikor felébredtem a hálókocsiban, a vonat már be is futott a célállomásra. A pályaudvar puha csenddel fogadott. Korán volt még, nagyon kevesen voltak a fagyos peronon. Amint leszálltam megláttam Őt. Integetett, elém sietett és megcsókolt. Kimentünk az állomás parkolójába a kocsijához. A néptelen parkolóból hóbuckákat kerülgetve jutottunk ki, majd áthajtottunk a hólepelbe burkolódzott városon. A város emberléptékű volt, húsz perc alatt elértünk a lakótelepre, ahol élt. Bementünk a lakásba, majd Ő le sem vetkőzött, hanem indult dolgozni. Egyedül maradtam. Vártam rá egészen estig, amikor megjött a munkából. Az időt tanulással töltöttem, azért tudtam meglátogatni, mert vizsgaidőszak volt. Korom sötét lett már, mire hazaérkezett. Télen nagyon rövidek a nappalok. Friss kenyeret, vajat, sajtot és felvágottat hozott. A sör a hűtőszekrényből került elő a vacsorához. A lakás nem volt túl nagy. A nappali ülőgarnitúrája szolgált kinyitva fekhelyül. Még csukva volt, amikor leültünk rá. Előkerült az üveg jó konyak is, amit én vittem. Koccintottunk, kettőnkre és a szaunázásra, ami összehozott minket. Csak az első pohár után kezdtünk igazából egymásra találni. A szoba legtávolabbi sarkában egy halvány fényű állólámpa világított. A még széthúzott függönyök között a szomszéd ház ablakaiból és az utcalámpákból is beszűrődött némi fény. Eleredt a hó. Átkaroltuk egymást. Összebújva ültünk egy darabig, szótlanul. Néztük az ablak előtti kis park fenyőinek ágán a friss havat. Reggel az autóban és a vacsora alatt is csak gyakorlati dolgokról beszéltünk. Ő a munkájáról, egy tervezőintézetben dolgozott. Én a közelgő vizsgáimról. A mostani szótlanság oka az, hogy egymáshoz simulva némán is érzékeltük egymást. Feleslegesnek tűntek a szavak. Eszembe jutott, hogy mennyire szereti a jazzt. Megkértem, hogy tegye fel a legkedvesebb lemezét. Egy ideig újra összebújva hallgattuk. A halk szaxofon, a félhomály, kinn a hideg, benn a meleg és közben a másik lényének néma befogadása, maga volt a gyönyör. Megteltem vele. Ő volt, aki lassan megelevenedett. Szelíden elkezdett simogatni. Elhagytam magam. Leeresztettem. Ez volt a totális megadás vagy inkább odaadás. A jelenlét maga. Feltétel nélküli bizalom és háborítatlan nyugalom. Én is megérintettem. Fokozatosan hevültünk fel, majd elkezdtük hámozni egymást. A szoba is mintha egyre forróbbá vált volna. Izzadságtól nedvesen kerültek le rólunk a ruhák. Nem tudtam betelni előbukkant melleivel. Gyakran álmodtam velük, de a valóság felülmúlt minden képzeletet. Belefúrtam a fejem az izzadt mellgödörbe. Micsoda táj. Orrom és szám nedves lett a verejtékétől. Elbódultam erős illatától. Ő a fülemet masszírozta, miközben a melleit faltam. Majd a hasa került sorra. Követtem az izzadtságpatakot. Már szétvetett lábai között térdeltem. Mint egy oltár előtt. Ő a fejét hátravetette az ágytámlára. Öléből felpillantva csak nyakát és állát láttam. Akkor adta meg magát. Orrom már göndör szőrei között turkált. Pinája illata megőrjített. Fogammal kezdtem tépkedni dús szőrzetét. Feljajdult, de nem ellenkezett. Rágcsáltam a szeméremdombját, a torkomon akadó szálak sem zavartak. Zabáltam, mint a haláltáborból szabadult fogoly a frissen sütött fehérkenyeret. Meginduló nedveit mohón lefetyeltem. Karjait széttárva élvezett. Kezem térde mögötti lágy hajlatába nyúlt. Eleven kereszt a volt a teste. Széttett kézzel és lábbal élvezett el. Elterült, mintha szétfolyt volna. Én is elélveztem. Magom lüktetve hagyott el. Kiürültem. Elért a megüresedés, rám talált a nyugalom. Fejem nem tudott kiszabadulni öléből. Belebújtam. Nem tudom mennyi idő telt így el. Később a szoba közepén, a vastag, puha szőnyegen, összegabalyodva eszméltünk. Könnyű takaró volt rajtunk. Még csak este nyolc óra volt. És előttünk volt még az egész éjszaka. Másnap reggel egyedül ébredtem, a folyosón kipucolva várt rám a bakancsom. Akkora nem maradt kétségem, milyen az igazi nő.

Szauna (Belátás-11)

Életem első szaunázására készültem. A szaunázásról akkor annyit tudtam, hogy a szaunában meleg van, és az jó. Legalábbis sokan szeretik és dicsérik, mint kihagyhatatlan élményt, attól függetlenül csinálták-e már, vagy nem. Gőzfürdőben már jártam, az egyetemen is volt közfürdő, de az ottani látogatások főképpen tisztálkodás célúak voltak, a fürdőszobát helyettesítette, kiegészülve némi társas szórakozás jelleggel. A gőzfürdőbe akkor mentem, ha a koedukált, korlátozott időben rendelkezésre álló közös zuhany higiéniája már nem elégített ki. A szaunától többet vártam, élményt, miközben várakoztam a középkori ház előtt az óvárosban. A ház azé a kutatóintézeté volt, ahol termelési gyakorlaton voltam. Már álldogáltam egy ideje, amikor az utca másik oldalán megjelent egy gyönyörű, magas, dúskeblű, szőke lány. Velem egykorúnak becsültem. Mindketten fel alá járkáltunk. Láthatóan Ő sem kedvelte a várakozást. Olyan volt mintha egy álmot látnék. De nem álom, hanem meleg késődélután volt, már hosszabbodtak az árnyékok. A nap éppen az utca hosszában sütött, egyre laposabban, korongja elérte a házak tetejét. Néztem Őt és számomra megállt az idő. A múlását azért jelezte, hogy egyre többen gyülekeztek. Az érkezők elkülönült szigetekként, csoportokban álldogáltak a lemenő napban. Észrevettem egy fiút, akit ismertem az intézetből. Ő is meglátott és odajött hozzám, mikor egyszer csak a kinyílt ház kapuja és bentről valaki invitálni kezdte befelé a várakozókat. Körülnéztem, de nem láttam a lányt. Bementünk a házba.. Szorongva lépkedtem lefelé a szaunának helyet adó öreg pince lépcsőjén, ami egy nagy helyiségbe vezetett. Megnyugodtam, amikor megláttam hátulról a lány összetéveszthetetlen, hosszú, szőke haját. Zavarba jöttem, mert Ő is éppen felém fordult. Később tudtam meg, hogy Ő is engem keresett. A kinti forróság után, kellemes volt a hűvösebb pincehőmérséklet. A többieket követve én is levetkőztem. A vendéglátónk mindennapi természetességgel magyarázta el a soknemzetiségű csapatnak, hogy itt a meztelenség a természetes. A csodálkozókkal azt is közölte, hogy ezt a meghívás elfogadásával tudomásul vettük. Emlékeztetett, hogy ide nem jöhet senki hívatlanul. Zárt körben vagyunk, nem kell szégyenlősködni. Szokatlan meztelenségem leplezésére, fürdőlepedőt tekertem magamra, derekamra. A szauna helyiségében a hőmérséklet még nem volt megfelelő, még várunk kellett a felfűtésre. A berendezés jórészt kényelmes rönkfa bútorokból állt. Mindenfelé jó illatú, puha törülközők hevertek. Nem volt tarkaság. Szinte minden színezetlen fából készült. A textileknél is a pasztell árnyalatok uralkodtak. Tetszett, hogy a berendezés milyen jól harmonizált a lemeztelenedett emberi bőrfelületekkel is. Bár voltak rózsaszínűbb és barnább testek. Az asztalokon harapni és innivaló is akadt. Az egész miliő valahogy elütött a házon kívüli világ patinás, de szedett-vedett esetlegességétől és modernista ideiglenességétől. A hangulatból évszázadok által kimunkált tradíció áradt. Egyszerű, de átgondolt, lekerekített funkcionalitás uralkodott. Mire a kabin felforrósodott, már tudtam, hogy a szaunázás nekem való dolog. Pedig lényegét még meg sem tapasztaltam. Ő járt a fejemben, egy pillanatra sem tudtam megfeledkezni róla. Bent a kilencvenöt fok feletti kabin melegben, utána a hideg zuhany alatt és az következő lazulás közben is egyre gyakrabban érzem magamon a pillantását. Az is égetett. Teljesen el voltam varázsolva. Néhány hő kamra, hidegzuhany, ejtőzés szeánsz után a hangulat oldottá vált. A legnagyobb helyiségben megszólalt a zene. Az is lehet, hogy kezdettől fogva szólt, csak most hangosabb lett. Néhányan felálltak és táncolni kezdtek. A korábbi sör mellé helyi erős és édes likőr is került az asztalokra. Ő váratlanul hozzám lépett és hívott táncolni. Nem kérettem magam. Andalító melódiák szóltak éppen. fürdőlepedőbe csavart testeink összesimultak. Szótlanul forogtunk, a nem túl nagy tánctérhez képest sok pár között. A meleg fényű félhomályban élveztük a pillanatot. Azon mesterkedett, hogy felajzzon. Az emelkedő törülközőt érezve és zavaromat látva elégedetten elmosolyodott. Felbátorodva húztam magamhoz. Sokkal kevesebbet vártam ettől az északi szokástól, mint amit kaptam.

Másik ágy (Belátás-06)

Jó ideje ettem már a nagymamája pogácsáit, közben Ő láthatóan kereste az alkalmat, hogy odaadja magát nekem. A baszást afféle áldozatnak, beavatásnak, kultikus szertartásnak gondolta. Olyan valaminek, amivel elkötelez engem. De testileg is érezhetően nagyon akarta már a szexet. Addig nem volt testi kapcsolata. Engem jó partinak tartott, és láthatóan kívánt is. Így nagyon fogytán volt már a türelme. De azért, jól nevelt lányként, meg akarta adni a módját. Kivételezett családból származott, ami megfogalmazatlanul is, valamiféle színvonalra kötelezte. Közeledett az újév. Az évváltó éjszaka éppen megfelelőnek tűnt számára. Hazai pályán, a lakásukban szervezett szilveszteri bulit. Rokonok nélkül, szűk baráti körben. Rajtunk kívül még három párt hívott meg. Köztük legjobb barátnőjét aktuális fiújával. Az este jó hangulatban, a nagymama, általam nagyra becsült konyhaművészetének remekeinek elfogyasztásával telt. Táncoltunk is elég sokat. Illő módon jó bor, márkás pezsgő és sokcsillagos konyak is fogyott bőven. Gyakori erős teával tartottuk éberen magunkat. Már hajnalodott, mikor a szobákat felosztva ágyba kerültünk. Mi barátnőjével és annak barátjával közös szobába kerültünk. A két ágy a nem túl nagy helyiség két oldalán állt. Egymástól mintegy másfél méterre. Az ajtóval szemben kis ablak volt, alatta nagy radiátor. Kellemes meleg volt, jóval melegebb, mint a sokablakos nappaliban, ahol mulattunk. Erősen kapatosak voltunk mindannyian. Gátlásaink már nem nagyon működtek. A fülledt melegben gyorsan lehajigáltuk a ruháinkat és meztelenül bújtunk a takaró alá, mi és a másik pár is, szinte egyszerre. Szorosan hozzám bújt. Ő a meleg ellenére egy kicsit reszketett, amikor átkaroltam. De elszánt volt. Egyszerre éreztem benne a feszültséget és a megkönnyebbülést. Valahogy így képzelte. Lehet, hogy nem egy másik párral egy szobában, de ha már így alakult, nem zavartatta magát. Egymást szorosan átölelve feküdtünk egy darabig. Simogattam. Mellei nem voltak nagyok, de nagy és feszes bimbói majd kiszúrták a bőrömet. Ellazult, remegése abbamaradt. Jó volt érezni egymás testét. Az ablakon besütött a Hold. Fehér fényében jól látszott minden a szobában. A hátam a falon lévő puha faliszőnyegnek támaszkodott. Válla felett éppen a másik ágyra láttam. Ott barátnője vetette hátát a falnak és oldalán feküdve halkan nyögdécselt. Partnere feneke éppen felém nézett amint szorgalmas ütemben mozgott benne. Ők már basztak. Nem először voltak együtt. A takaró lecsúszott róluk. A barátnő beleharapott a fiúja fülébe. Majd mikor kis sikkantással hátravetette a fejét, tekintetünk találkozott. Én közben belecsókoltam partnerem nyakába és megmarkoltam a fenekét. Mikor tekintetem újra a másik ágyra tévedt, barátnője már folyamatosan engem nézett. Ütemesen liheget, csorgott a szája szélén a nyál és rám bámult. Életemben ilyen kívánatos nőt még nem láttam. Maga volt a nőség. A fiú nem lankadt. Közben én is behatoltam. Először az ujjammal a fenekébe. Amire meglepett sikoly volt a válasz. De közben ugyanaz a mozdulat, ami a farizmait összerántotta, hozzáférhetővé tette a pináját. Először csak félig hatoltam bele, közben a sikolyát lefojtandó, hosszan szájon csókoltam. Majd, amikor a vállamba harapott, újra a másik ágyat figyeltem. Nem viszonzatlanul. Szemünk ismét találkozott. A barátnő az önkívület határán élvezett. A szeme könnyes volt. Fiúja feneke még mindig fáradhatatlanul mozgott a holdfényben. Pillantásom a lány lábára tévedt, ami a fiú derekánál átvetve önálló táncot járt. A barátnő éppen olyan idomokkal rendelkezett, amelyekről én mindig álmodoztam. Ő, hozzá képest, soványnak volt mondható. Egyre beljebb jutottam én is. Makkom feszült a száraz, szűz pinában. Csak néhány ütem után éreztem némi síkosodást. Éreztem, ahogy kitágul és minden elérhető figyelmét összeszedve próbált befogadni. Markoltam a fenekét és a derekát. Szerette, még a segglyuka is kinyílt. Nem állt már ellen az ujjamnak. Pedig én éppen nem Öt kívántam. Engedtem, felindult erőszakot sem nélkülöző, nyomulásának. Ekkorra már Ő is magán kívül volt. A két nő szinte egyszerre élvezett. Az egyik nagy rutinnal, fékezhetetlenül, a másik először életében megkönnyebbülve és felszabadulva. Még mindig nem sültem el. Ő már ernyedten pihegett, mikor én még mindig ki-be jártam. Közben egy hosszú ajakrágással fűszerezett csók után áttekintve a másik ágyra, megbámultam a barátnő gyönyörű fenekét. Mert időközben ők befejezték. Megfordultak és a korábbi tekintete helyett kerek feneke meredt felém. Úgy éreztem, nem véletlenül. Én is eldurrantam el, bő folyammal, belegondolva magam a másik ágyon kacsingató lyukba. Visszagondolva, úgy érzem mintha kinyílva-becsukódva, ingerelt volna. Hirtelen aludtunk el mindannyian, az újév hajnalán. Ő megnyugodott, megkapta, amit akart. Egy darabig még együtt voltunk. Én főképp a nagymamája miatt jártam hozzá. Azután végleg elváltak útjaink. Végül is jól kiszolgáltuk egymást, és jókat basztunk együtt. Én meg még sokszor próbáltam saját élményt szerezni a rám kacsintó fenékkel, de sajnos sikertelenül. 

Vakélvezet (Kibomlás-11)

Az építőtábor nem csak munkából állt. A szabadidő eltöltésének lényeges részét képezte, a szexuális élmények keresése. Az hogy együtt voltak lányok és fiúk, jelentős többletmunkát okozott a ránk felügyelő tanároknak. Nem messze a mi helyünktől volt egy csak lányokat foglalkoztató tábor is. Az idősebb fiúk legendákat meséltek az ottani lehetőségekről. Egy csapat fiú a legidősebbek közül elindult felkeresni a lánytábort. Magukkal vittek engem is. Én voltam a legfiatalabb a csapatban. A lánytábor elég messze volt. Már alkonyodott, mire odaértünk. Útközben a kiruccanás szervezője elmesélte, hogy a hétvégi uszodalátogatáson megegyezett egy faháznyi lánnyal, hogy várnak minket. Megtudtam, hogy azért vettek be a csapatba, mert a faház hat személyes volt és ők csak öten voltak. A tábor nem volt bekerítve, de csak nehezen találtuk meg azt a bizonyos házikót. Aztán hirtelen ott voltunk. Vártak ránk. Belopództunk a házba. Bent addigra majdnem teljesen sötét lett. Az idősebb fiúk gyorsan megtalálták azokat a lányokat, akiket már az uszodában kiválasztottak. Kisebb kavarodás és helyezkedés után minden elcsendesedett. Én az ajtónál maradtam egyedül. Rövid várakozás után bementem az ágyak közé. Két egymás mellett álló emeletes és két rendes ágyat tapogattam ki. Amikor benyúltam az ágyak fölé, vagy kézre csapással, vagy morgással jelezték, hogy az már foglalt. A második kör után, az egyik felső ágyon valaki megfogta a kezemet. Jó meleg tenyere volt. Egy vékony hang halkan azt súgta, hogy másszak fel hozzá. Felmásztam és rögtön be is bújtam a takaró alá. Csend lett, csak kuncogás és motozás hallatszott mindenfelől. Egy darabig feküdtünk így egymáshoz bújva, majdnem mozdulatlanul. A tábor elcsendesedett, a többi ágyról intenzív mocorgás hallatszott. A testmeleg keltette vágy legyőzte félénkségemet és matatni kezdtem a lány pizsamájában. Nem szabadkozott, hagyta. Mikor érezte keményedésemet megfogta ágaskodó faszomat. Ha nem is voltam már kezdő, nem voltam gyakorlott szerető, féltem, hogy előbb elmegyek, mielőtt megérkeztem volna, ezért elvettem a kezét. Én kezdtem matatni az Ő puncijánál. Az ágyéka forró volt. Beletörődő sóhajjal vettel tudomásul nyomulásomat. Mikor az ujjam becsusszant a pinájába, elkezdte mozgatni a csípőjét. Majd megcsókolt és a vállamat simogatta. Hiába csitítottam magam, nem voltam ura az érzékeimnek. Szinte letéptem róla a pizsamanadrágot. Az én nadrágomat csak térdig tolta le. Rám feküdt. Nem bírt magával. Betuszkolta a farkamat a lovagló állásban kinyíló vaginájába. Így nem volt szűk. Bár néhány vonaglása után eldurrantam, Ő még ficánkolt egy keveset. Aztán lecsillapodott. Lemászott rólam. Szemben velem helyezkedett el, megint megcsókolt és megfogta az ernyedt farkamat. Simogatni kezdte a síkos makkomat, aztán elaludtunk. Arra ébredtem, hogy az idősebb fiúk ráznak. Éjfél után járt már az idő. Ő is felébredt. Mikor induláskor megsimogattam az arcát, visszahúzott és megcsókolt. Elindultunk, vissza kellett érni táborunkba ébresztő előtt. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy nem is láttam a lányt. Meg se ismerném, ha találkoznék vele. Pedig addigi életem legjobb baszását köszönhettem neki. Soha többet nem találkoztunk. Csak távolról mutatták meg. Nem volt benne semmi olyan, ami hétköznapi körülmények között felkelthette volna iránta az érdeklődésemet. Ha nincs az a fura éjszaka, soha nem élvezhettük volna egymást. Mikor felidézem a testét, elgondolkozom, a szemünk és tudatunk milyen sok lehetőségétől foszt meg minket életünk során. Apám ezt úgy mondta, hogy sok csúnya pofika alatt mennyi jó pina marad megbaszatlanul. A Vele töltött éjszaka nélkül szegényebb lennék. Remélem Ő is így van ezzel.

Először (Kezdés-14)

Az első lány, aki a testi szerelemet is felébresztette bennem osztálytársam volt. Szőke, kékszemű, ahogy az illik. Együtt jártunk atlétikaedzésre. Mindketten futottunk. Nagy családi házban élt anyjával és nagyanyjával. Apja és más férfirokonai is Amerikába távoztak. Előbb csak hazakísérgettem. Majd eljártam hozzájuk. Jó tanuló voltam, együtt tanultunk. Szívesen fogadtak. A szobában, ahova az őszi délutánon beléptem, félhomály, sőt majdnem sötét volt. A már hűvös ellenére még nem fűtöttek. Díványa, amin aludt, szobája legtávolabbi sarkában állt, távol az ajtótól és ablaktól. A világosbarna apró mintás ágyterítő, amivel le volt takarva, régi darab. Az ágyat körülölelő faliszőnyeg is az. Színben és mintában mindkettő jól illett az ágyhoz. Egy díszpárna a közepén akkurátusan benyomva a falhoz támaszkodott. Mellette gondosan összehajtott, a párnával majdnem egyforma színárnyalatú pokróc. Nagymamája engedett be, bekísért pedig előzetes megbeszélés nélkül érkeztem. Ő akkor nem várt. Mackónadrágban és nagyon zavarban volt. Mondtam néhány magyarázkodó mondatot. Pedig alapvetően csak látni akartam. Leültünk az ágyra. Nem kapcsoltuk fel a villanyt. Fázunk. Egyszer csak szó nélkül vette a takarót és magunkra terítette. Alábújtunk. Hallgattuk, amint nagymamája, a szokásos szöszmötöléssel tett-vett a konyhában, ahol szólt a rádió. A beszűrődő hangokat figyeltük. Nem először voltam náluk. Gyakran tanultunk együtt, olyankor beszélgettünk is mindenféléről. Amikor ott voltam, a nagyinak nem volt szokása bejönni a szobába. Mi sem szoktunk együtt feküdni, csak akkor először történt ez meg. Általában az íróasztalnál ültünk. Beszédhang foszlányok hallatszottak be, híreket mondtak, de érteni nem lehet, mit beszéltek. Arra gondoltam, valami zene kellene. Volt a szobában lemezjátszó. azon szoktunk lemezt hallgatni. Nekünk otthon akkor még nem volt lemezjátszónk. Feküdtünk egymás mellett. Testünk összeért. Bizseregve élveztük a közös meleget. Egymás lélegzését hallgattuk, az is tud zene lenni. Szinte egyszerre fogtuk meg a másik kezét és így várakoztunk tovább egy darabig. Egyikünk sem tudta mi lesz. Először feküdtem, anyámon, nagynénémen és nővéremen kívül, egy ágyban egy nővel. Mert akkor, ott Ő már nő volt. Pedig még csak általános iskolába jártunk. Ő sem feküdt még együtt egy férfival, aki én lettem akkor. Szülei elváltak. Anyjával, aki akkor is éppen dolgozott és annak anyjával, aki a konyhában matatott, élt együtt évek óta hármasban. Gyakran fantáziáltam arról, hogy vele fekszem, de csak a csókolódzásig és ölelkezésig jutottunk. És lám megtörtént. De hogyan tovább? Fogalmam nem volt. Csak éreztem, hogy jó. Felé fordultam és az arcomat az arcához nyomtam. Forró az egész teste. Útban volt a saját kezem, amivel az övét fogtam. Elengedtem a kezét. Közben a fejünket is bedugtuk a takaró alá. Teljes volt benn a sötétség. Csak éreztük egymást, de mennyire elég volt ez akkor. Megtaláltam a száját. Kicsit nyitva volt. Csókolózni kezdtünk. A csók, ha lehet, most még jobb volt, mint addig bármikor. Közben a kezem önkéntelenül nyúlt be a lazagumijú mackónadrágba. Nem ellenkezett. Megtapogattam a bugyiját. Nagyon simának éreztem. A bugyi mellett libabőrös lett. Megsimogattam, megremegett. Megharapta a nyelvem, de az is jól esett. Bedugtam az ujjam a bugyi gumi alá. A feneke lágy volt, de feszes, és milyen finom. A következő pillanatban már markoltam. Kotorásztunk. Csíptünk. Nyomultunk. Engedtünk. Préseltünk. Ami történt, nem leírható. Ma sincsenek rá szavaim. Valami nagyon új és nagyon jó talált meg akkor. Amikor megtörtént, arra gondoltam, vajon ez már az élet? Valahogy visszakerült rá a bugyi és a melegítőnadrág és én is rendbe szedtem magam. Nemsokára már az asztalnál ültünk, ahogy máskor. Vak vezetett világtalant. Arra már nem emlékszem, hogy később a konyhában, a nagymama, a saját készítésű málnaszörphöz adott-e nekünk süteményt is, amit rendszerint akkor készített, amikor náluk jártam. De arra jól emlékszem, hogy sok remek pogácsát és almás pitét ettem náluk. Nem volt nehéz észrevenni, hogy a nagymamák nagyon kedveltek engem.